Tolnai István (1930-as évek): Uj idők uj hitvallása

 
Irni nagy, szent, véres verseket,
Szivekben gyujtani lobogó tüzeket,
Embert keresni, vágyva szüntelen,
Mindent szabad, csak szeretni nem…

Asszonyi testet mohón ölelni,
Örömet lopni, vígságot hazudni,
A sárba bukni, hol a kéj terem,
Mindent szabad csak szeretni nem…

Betelni vad, boros mulatásban,
Vigaszt keresni tele pohárban,
Kacagni vadul, duhaj részegen,
Mindent szabad, csak szeretni nem…

Tagadni istent új hitet hirdetve,
Vagy zsolozsmázni, a porban térdelve,
Szánni irgalommal, lenni szívtelen,
Mindent szabad, csak szeretni nem…

Vadul markolni a sárga aranyba,
Kiszórni gőggel, mind az uccaporba,
Vagy uzsorásként ülni kincseken,
Mindent szabad, csak szeretni nem…

Forró ajakkal szerelmet hazudni,
A veled érzőt mocsárba taszítani,
Bosszut lihegni, ütni a lelkeken,
Mindent szabad, csak szeretni nem...

Forrás: A Holnap. Fiatal  Írók Szépirodalmi Lapja. I. évf. 2. sz. Budapest, 1938.