Érezted-e már kinban a félelmet,
Hogy ez csak lidérc s igaz nem lehet,
Hogy ütnek, vernek mint utolsó ebet,
Mert annak születtél, amiről senkise tehet.
Érezted-e már ébren a halált,
Mikor egy golyó kinai gyereket talált,
Milyen jeges az utolsó élet-kiáltás,
Nemzetek! Hát ez a nagy emberi megváltás!
Érezted-e már az árvák keserű sóhaját,
Mikor gránát vágta szét a kereső apát,
Mikor a csecsemő anyatejért sirva fuldokol,
És az anya elüzve, fáradtan bandukol.
Érezted-e már a szörnyü félelmet,
Mikor a gép sok ezer életet eltemet,
Mikor bombazápor hull a város felett,
És egy eszétvesztett ember ijesztőn nevet.
Érezted-e már mindezt egyszerre,
Milyen őrülten száguld a rombolás szekere,
- Ha igen, úgy állj elé és kiáltsd:
Hahó! Megállj. Megáljj! Te megkergült világ!!
Forrás: A Holnap. Fiatal Írók Szépirodalmi Lapja. I. évf. 2. sz. Budapest, 1938.
Jó szórakozást, töprengő, elmélkedő, ösztönző, vigasztaló, megnyugtató perceket kívánok az Irodalom-birodalomban! - Csicsada
2026. júl. 23.
Pataki Arthur (1930-as évek): Érezted-e már?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése