Adatik tudtára minden kispajtásnak,
Úgy a kisfiúknak, mint a kisbabáknak,
Hogy szép május hónap épp nyolcadik napján
Gyermekország felett kinyit a szivárvány,
Csillagos tündérek a földre leszállnak,
A jó gyermekekkel eszterláncot járnak
S azután … de várjunk, legyetek csak csendbe,
Hadd mondjak el mindent szép sorjába, rendbe:
Ezt a sok örömet ugyan hol is kezdjem,
Babatündérénél-e, vagy kint a ligetben?
Egy gyönyörű hétig tart ez a gyöngyélet
Ami most kezdődik, amiről mesélek.
Kishúgom, kisöcsém figyeljetek szépen,
Elmondom, hol leszünk, melyik parkban téren:
Kint a Naphegy-téren, meg a Mechwart-kertben,
Szép Epres-erdőben s a Városligetben,
A Gyöngyösi-úton, a Városmajorban,
Külső Bécsi-úton és a Vízmű-parkban,
A Cukor-utcában, Új Szent István-téren,
Az Illatos-úton, a Kiserdő-szélen
Bent Almássy-téren, kint Zita-telepen
Lesz örökös vígság, lesz minden eleven,
Nem hagyjuk ki, nem ám Auguszta-telepet,
S a Ceglédi-utat, Tisza Kálmán-teret,
Pékerdő, Ferenc-tér, Kozma-út, Lenke-tér,
Akármerre megyünk, mindenütt öröm ér,
Édes mulatságban sehol sem lesz hiány,
Kálvária-téren, kint a Valérián,
A Tatai-úton és Rákosfalvában
Leszünk majd mindenütt gyöngyvigadozásban.
Így megy napról-napra négytől hét óráig
Egy egész héten át minden gyermek játszik,
Persze: aki jó lesz, labdázhat, hintázhat,
Játszhat majd „kis kecét” futhat karikázhat,
Szóval amit akar, mi gyermekhez illik,
Itt most szép örömre sok alkalom nyílik.
Azután meg minden felnőtt bácsi, néni
Csak egy jegyet váltson Állatkertet nézni,
Bevihet magával két gyermeket ingyen,
Akik nincsenek túl évükben a tízen.
Az ám az Állatkert! Farkas, meg a róka,
Nagyfülű elefánt, simahátú fóka,
Víziló, krokodil, zsiráf és struccmadár
Veri a készülőt, mindegyik minket vár.
Ott oroszlán, tigris, majmok és madarak
S minden, ami ugrik, száll, úszik, vagy szalad,
Sőt, valót beszélve, többek közt jelesen
Tányértalpú koma vár ránk személyesen,
Most jött haza nem rég kárpáti országból,
Ahol lakik, sziklás, erdős birtokáról.
Hanem ne felejtsük: szép május havának
Kilencedik napján a színházba várnak,
Kíváncsiak vagytok, ki várhat, ugyan ki,
Megmondom, nem más, mint híres Ludas Matyi,
Furfangos gyerek volt az a gyöngyömadta,
Döbrögi uramnak ugyancsak megadta,
Gazdag úr Döbrögi elvette libáját,
No, de meg is adta háromszor az árát,
Úgy esett a dolog… Vagy hát nem mesélem,
Jobb lesz majd mulatni ott a nézőtéren.
Tizedikén pedig az Operaházban
Háry János mesét istenigazában.
Ismeritek-e mind vitéz Háry bácsit,
Kinek királyúrfik ütögettek pácsit?
Aki összejárta hetedhét országot,
Ki egymaga levert százezer kozákot,
Ki nélkül a sereg soh’se vonult hadba,
Ki a világ végén lábát lelógatta,
Ki rettentő erős hős volt meseképpen,
Kit a császárné is megszeretett légyen.
Hát amit csak mesél, mindazt meglátjátok,
Szép muzsikaszóval játsszák, dalolják ott.
Tizenegyedike… hát az meg mit ígér!
Az Operaházba eljön Babatündér,
Így, ahogy halljátok, igazán, valóban
Többi szépségek közt fényes baba-boltban,
Minden baba beszél, hát még, ahogy táncol -
Kitáncolna tán mind ebből a világból!
Dehát vesztegetik a jó gyerekeknek,
Akik szófogadók s tanulni szeretnek.
S aki még sohsem volt fényes karneválban,
Eljöhet, most az is lesz az Operában,
Nagy babafarsang lesz muzsikával, tánccal,
Mazúrral, szupéval, magyar palotással.
De ezenkívül is örömlakodalom
Lesz olyan, hogy milyen, még el sem mondhatom.
Tizenharmadika, az lesz csak a nagy nap!
Tízezer virágszál pompás uzsonnát kap,
De ezen kívül is minden kerülete
Vidám uzsonna vár a jó gyermekekre.
Ott esik csak jól majd minden egyes falat
Májusi levegőn, virágos fák alatt.
Tizennegyedikén tíz óra utánra
Várnak mindnyájunkat az Urániába.
Uránia mozi? Az csak nagy mulatság,
Mesefilm, kultúrfilm, ének, szórakozás,
Nevetünk, tanulunk esztendőre valót,
Majd meglátjátok, hogy ilyen még sohsem volt.
De ezen kívül is minden nap egy hétig
Mesének, játéknak alig érjük végit,
Muzsikálunk együtt, dalolunk és játszunk,
Hét országra szóló lesz mulatozásunk.
De, hogy a Jóisten bennünket megáldjon,
Gondoljunk arra ki fekszik betegágyon,
Oda is elmegyünk, el minden kórházba,
Mesélünk, ki tudja meddig, egyfolytába,
Közben, hogy még szebbre derüljön sok óra,
Lesz ajándékosztás, bábszínházi móka,
S hogyha megéhezünk, mesebeli, pompás
Uzsonna vár minket, kisbaba, kispajtás,
No és majd azután… De többet nem mondok,
Csak annyit, hogy nem lesz, ki ne lenne boldog.
Igaz magyar szívvel mindenkit elvárunk,
Gyere el kishúgunk, gyere kispajtásunk,
Tisztaszívű kedvvel örüljünk, vigadjunk
S végül mindezekért bő hálákat adjunk
Istenünknek, aki adta életünket,
Aki megtartotta édes szüleinket,
Aki szeretetet plántált a szívekbe,
Aki ékes egét fölénk terítette,
Aki májust adott, madárdalt, virágot,
Aki adta nékünk ezt a szép Országot.
S most azt is megmondom, hogy ezt a sok szépet
Ki ajándékozta, ki is adta néktek:
Akinek a lelke szeretet-virágos,
Akié ti vagytok: a Székesfőváros,
Polgármester bácsi és sok munkatársa,
A népművelőknek szorgos Bizottsága,
Aranyszívű nénik, okos, kedves bácsik
Dolgoztak értetek tavaszhasadásig,
Hogy kicsi szívetek patyolat virága
Örömbe fürödjön, gyémántos sugárba,
Így hát a sok szépet rózsák nevenapján
Nékik köszönjétek a Jóisten után.
(* Budapest Székesfőváros Iskolánkívüli Népművelési Bizottsága Nemzeti Gyermekhetére – 1939. május 7-14-ig.)
Forrás: Magyar Lélek. A magyar népművelők országos folyóirata. Szerkeszti: Hankiss János. I. évf. 5. sz. 1939.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése