Gellén Sándor (1924-1944): Sors-zene

A lét egy zengő hegedű,
hol sír, hol búg, hol fölnevet,
Húrján keresd az életet,
mely megszül téged s eltemet.

Egy hang vagyok a hangtömegből,
tán együtt bús szimfónia,
Te, ő, mi Isten hang-fia,
tán néha kakofónia.

Te magasan szállsz, én a mélyen,
ó, mind a ketten repülünk,
a művész keze végzetünk, -
egy hús megpattan s elmegyünk.

Forrás: A Holnap. Fiatal  Írók Szépirodalmi Lapja. I. évf. 2. sz. Budapest, 1938.