Elhinnéd-e, rózsám,
Hogy a bíborhajnal
Kiterjesztett szárnnyal,
Mint egy rózsás angyal,
Mikor a sötétség
Átaludt az éjen,
Nem jelen meg újra, többé
A keleti égen?
Úgy-e, nem hinnéd el?
Elhinnéd-e, rózsám,
Hogy a nap sugára
Boldog mosolygással
Mint anya fiára.
Mikor a tél elment
Havával, jegével,
A didergő virágra nem
Lehel melegével?
Úgy-e, nem hinnéd el?
Elhinnéd-e, rózsám,
Hogy a kis madárka
Elhagyja az erdőt,
S nem száll ágról-ágra?
Mint egy élő hangszer
Csattogó zenével
Nem veri föl a holt csendet
Vidám énekével?
Úgy-e, nem hinnéd el?
Én se hittem volna,
Hogy többé nem látom
A szerelem párját
Hajnalszín orcádon.
Hogy nem ragyog szemed
Lángoló sugárral,
Hogy nem zeng ajakad
Versenyt a madárral,
Hajnal, fény, dal nélkül
Hogy éltem így folyna,
Soh’se hittem volna.
Forrás: Néptanítók Lapja
42. évf. 8. sz. 1909. febr. 25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése