Pelyhez a hó, sivít a szél,
Nyakunkon a csikorgó tél,
Díszt is hozott a vén barát:
Jégvirágot és zuzmarát.
Jég fedi a folyót, tavat,
Jégcsap lóg az eresz alatt,
Halovány köd, szürke pára
Kedves falunk szép határa.
Faluvégén áll kis lakom,
Jó anyámmal abban lakom,
S bár zúg a tél fészkünk felett:
Itt benn virít a kikelet.
Tündérkert ez, aranyvilág,
Nyíl benne száz örömvirág,
Hő szerelem hű tanyája,
Bő áldásod, óh Ég rája!
Jégvirágos az ablakom,
Kinn a faluvégén lakom;
Faluvégen, erdőszélen,
A boldogság közepében.
Forrás: Néptanítók Lapja
42. évf. 6. sz. 1909. febr. 11.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése