Jókai levele Kolozsvárra

- Az abszolút korszak censurájáról –

Az Erdélyi Múzeum Egylet levéltára Jókainak rendkívül érdekes és becses levelét őrzi, melyet Jókai 1851. július 16-án írt Kőváry Lászlóhoz.

Kőváry Erdély történetének és néprajzának ismertetésével az 1840-es évek végén nevet szerzett magának; könyveit, tanulmányait és elbeszéléseit a lapok szívesen közölték, s legtöbb szerkesztő előre rendelt nála erdélyi cikket. Ilyen erdélyi specificum cikkre vonatkozik az alább közölt levélnek első része.

Ennél sokkal fontosabb része a levélnek az a pár sor, melyben Jókai tudatja, hogy 1851. május óta a cenzor tilalma következtében nem szabad a szabadságharc korából vett költői témát feldolgoznia. Ezt az adatot mindeddig nem ismerte a Jókairól szóló irodalom. Azt tudtuk, hogy a Bach-korszak szigorú rendeletei következtében költőink semmi olyast nem írhattak, amivel a fennálló államrend ellen izgathattak volna. Ennél fogva – így tanítottuk eddig – íróink kerülték az aktuális témákat s vagy a régmúlt történelemből vagy más világrészből, vagy egészen a képzeletből vették tárgyukat. Most, az alább közlendő levél szerint a cenzúra pontosan megjelölte azon kort, mellyel az íróknak nem volt szabad foglalkozni. Érdekesen írja Jókai, hogy a tilalom elsősorban neki szólott személyesen, ki csak nem is olyan régen adta ki a „Forradalmi és csataképek”-et s „Egy bujdosó naplójá”-t és azóta is egy csomó elbeszélést közölt a szabadságharcról.

Tehát a cenzúrának egyenes és személyre szóló parancsa kényszerítette Jókait „allegóriákat” írni. Mert allegória volt ezentúl minden műve. „Miket most Te, boldog idők szülte olvasóm, furcsa bombasztoknak fogadsz, - írta a „Varchoniták” utóhangjában – abban az időben egy refractarius magyar írónak jajkiáltásai voltak az alvó nemzethez, áthelyezve a khokonorhegyi szakadékok közé, szájába adva soha ne élt királyoknak és királyleányoknak; de megértve, átgondolva egy élni akaró tetszhalott nemzettől.”

A regény, melynek készüléséről a levélben szó van:”Erdély aranykora.” Mikszáth azt írta a regényről: „Olvashatsz utána száz történelmet, Apafy vagy Teleki Mihály mégis csak az marad, aminek Jókai állította be.” Mikszáthnak igaza volt; e regény elbűvölő hatású, - talán azért, mert Jókai benne először nyújtja színpompában gazdag stiláris művészetét teljes egészében; vagy talán azért, mert szép meséje feledtetni tudja a szomorú jelent. Bármelyik eshetőség is legyen igaz, a költő célja más volt: megmondani olvasóinak, hogy milyen aranykora volt egyszer e földnek.

Rövidségében is igen szellemes az a három sor, melyben az akkor irodalmi közállapotokat jellemzi. Valóban ma sem lehetne találóbban meghatározni irodalmunk közhelyzetét.

E nagybecsű relikviának teljes szövege a következő:

Pest, 1851. Julius 16.

Tisztelt hazámfia és barátom!

Kegyednek Vahottali szerződését elfogadom reám nézve is igen kellemetes, óhajtom, e szerződésnek kegyedre nézve kedvezőbbé lehessen változni.

Az elmaradt füzetek már útban vannak, kegyed történeti regéi közül a juliusi I. füzetben adtunk egyest. Emich (Vahot szavai után indulva) megigérte, hogy az ősszel az egészet kész leend kiadni. Addig a kézirat nálam van és nem vész el.

Brandenburgi Katalin a Phoenix második kötetét fogja ékesiteni.

Dózsát üdvözlöm s sajnálkozva tudatom vele: hogy a rendőr igazgatóság betiltásánál fogva május óta semmiféle tárgyat nem szabad a forradalom korszakából költői kidolgozásul felvenni; ez ugyan csak nekem szólt személyesen, de ugy hiszem, másra nézve sem tesznek kivételt; más egyebet szivesen veszek tőle; az érintett eposztöredék nekem igen tetszett, hanem ez is el kelne még megjelenése előtt s mielőtt valaki olvasta volna, egy példány sem lenne belőle kapható.

Egyébiránt az irodalom álláspontja ez:

Jégverte közönség, -

Árvizrongálta irodalom, -

Tüzkárvallott szerkesztők.

Kegyed ajánlatát az iránt: hogyha Erdélyből irok, önnek utasitásait használja, a legnagyobb köszönettel fogadom s legközelebb igen hosszadalmas kérdezősködéssel leendek önnek terhére egy munkában levő regényem ügyében, melynek főszemélyei Apafi Mihály, Bánfi Dénes, Teleki Mihály, Béldi Pál stb.

Remélem: hogy egymás iránti barátságunk hosszabb leend rövid találkozásunknál.

Isten áldja önt és rokonainkat.

J. Mór.

A levél címzése a következő: T. C. Kőváry László urnak N. Kend, Kolozsvár.

Forrás: Keleti Ujság III. évf. 283. szám Cluj, (Kolozsvár), 1920. dec. 25. szombat