Ha keserű csüggedés
Fogja el a lelked,
Mert munkádért a babért
Sehol föl nem lelted,
Hallgatózz csak csöndesen
Az ajtóban lesve,
Amint apró gyermeked
Imába fog este.
Mintha szíved közepét
Járná át imája
S csak azon át szállna fel,
Mit gagyog kis szája.
Mintha vele vinné el
Az örök magasba
A haragot, szenvedést,
Mely szíved’ mardosta.
Hallgatod csak, hallgatod…
Elszáll lelked messze,
Mintha szállna föllegen,
Multba révedezve.
Mintha magad’ látnád itt;
Pedig beh sok éve!
Nádfödte ház. Kis kacsód
Ép így összetéve.
Meleg napfény mosolyog,
Simogatja lelked.
Két összetett kis kacsó –
S nyugalmad meglelted.
Érzed, megleckéztetett
Fiad piciny ajka.
Elsompolyogsz pirulva,
Hogy ne kapjon rajta.
Forrás: Néptanítók Lapja
42. évf. 13. sz. 1909. ápr. 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése