Láttatok ti már szűz apácasort,
Mikor a Krisztus oltára előtt
Szent áhítattal, halkan énekelték
A legszentebb és legszebb nászdanát?
Fehér ruhába’ jönnek éjszakánként
(Halovány arccal, kisírt szemekkel
Fogadom hosszú látogatásuk’)
Tavaszi esték szép emlékei.
S megpendítik a bús sirámot
(A rezgő húrok kesergő hangját
Szomorú szívvel, szótlan hallgatom)
A jelennek nagy szenvedései.
És összeolvad minden álmodásba:
A bús sirám és a tavaszi esték.
És olyan arccal, olyan lélekkel
Járkálok kicsiny, eldugott szobámba,
Mint amikor a szűz
apácasor
Szent áhítattal, halkan énekelve
Térdel a Krisztus oltára előtt
És ártatlan, könnyes szemmel tekint
Az Úr Jézusnak fehér keresztjére…
Forrás: Néptanítók Lapja
42. évf. 14. sz. 1909. ápr. 8.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése