A Golgota nehéz keresztje,
Ahogy roskadozva vállaira vette,
Szerető szíved is sebezte, vérezte,
A kínt a lelke is érezte.
Jézust, ki az égi szeretet,
Legyőzte a galád, őrjöngő gyűlölet –
Csak mikor a kereszten kínhalált hala,
Lőn a szíveken diadala.
Köztünk is, ó, hányan szenvednek,
Akik a lelkükkel áldólag szeretnek,
Akiknek e földön dús kincsük, mindenük
szeretettől áradó szívük.
Ameddig itt élnek közöttünk,
Mivel oly magasan szárnyalnak felettünk:
Részük a csalódás, fájó, durva sértés,
Bús sorsuk itt a meg
nem értés.
Forrás: Néptanítók Lapja
42. évf. 12. sz. 1909. márc. 25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése