Hószemfedél a drága sír felett…
Óh, könnyeimtől el nem olvad az!
Jövel, szellőddel enyhe kikelet,
Jövel, szelíd sugárú, szép tavasz!
Melengessed hő csókjaiddal itt
Az anyaföld megdermedt kebelét,
S hints szőnyeget, - szórd el virágaid,
Neveld a gyönge rózsa levelét!
Hozz dalt!... Ne légyen fájó némaság
E könnyszentelte drága sír felett, -
Dalos madárt ringasson rózsaág…
Jövel, virágos, enyhe kikelet!
(1909. febr. 10.)
Forrás: Néptanítók Lapja
42. évf. 8. sz. 1909. febr. 25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése