Dalolhatnak felőlem ezeren,
Mámoraidról, szabad szerelem,
S lehet divatos az az ének.
Én hadd halok meg a régi dalon,
Nekem te légy melegítő napom:
Óh tiszta, szent családi élet!
Az én szerelmes nótám szeliden,
Ma is úgy mereng égszín szemeden
S úgy fog örülni, mint tiszta szavú zsoltár…
S ma túl az élet delelő felén:
Nekem csak az vagy, én édes Enyém,
Aki az első percbe’ voltál!
… Lelkem kis fiaim, leányom,
Nincs drágakincs szebb a világon
Mint a ti meleg öleléstek…
Egy az igaz boldogság: a család.
S a lelki szépség, jóság, tisztaság:
Az örökegy igaz költészet!
Forrás: Néptanítók Lapja
42. évf. 5. sz. 1909. febr. 4.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése