Virágzó fák alatt
Tavaszi fák alatt
Csak elfutott életem.
Utána, nyomába
Vághatok – hiába –
Már utól nem érhetem.
Csillagok, fellegek,
Titeket kérdelek
Ti láttátok odafent:
Réteken, utakon
Követném, kutatom
Ó mondjátok merre ment?
Mit nappal szereztem
Éjszaka elvesztem,
Mint a kártyás aranyát.
Mit éjjel megfogok,
Lidércláng – ellobog,
Ujjaim közt surran át.
Már ülök egy kövön,
Bánatom, örömöm
Itthagyott, sirathatom.
Lehunyom szememet
S elkinzott fejemet
Tenyerembe nyugtatom.
Forrás: Keleti Ujság
III. évf. 287. szám Cluj, (Kolozsvár), 1920. dec. 31. péntek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése