Itt benn, szobámban ég a lámpa,
Bevilágítja fényes lángja.
Előttem van az Élet könyve,
Olvasgatom az igét benne:
„Ne félj, te csak higyj!”
Belül szívemben nagy sötétség,
Körülfogja háborgó kétség,
S bármerre nézek lelki szemmel,
Nincs egy fénysugár, hol szívemmel
Megpihenhetnék.
Hogy lapozok a bibliában,
Minden sorában bűbáj, varázs van,
Mert betűi életre kelnek
S én bennem is életet nyernek,
Lecsendesítnek.
Szívek sötétje elkezd derengni,
Édes hívással lassan betelni,
Oly jó örülni fénynek, világnak.
Hinni az égi biztatásnak:
Ne félj! Te csak higyj!
Forrás: Néptanítók Lapja
42. évf. 17. sz. 1909. ápr. 29.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése