Minél tovább-tovább járom az élet
Kálváriáját,
S hervasztgatják a gond- és bánatéjek
Éltem virágát;
Minél tovább, minél messzebbre törtem
A fárasztó, nehéz úton;
Annál nagyobb, szentebb, dicsőbb előttem
Szelíd alakod, Jézusom!
Mióta érzem: nincs nemesb tett, mint a
Szelíd bocsánat,
- Mint amikor a sáros földre tiszta
Hópelyhek szállnak: -
S mióta én a fájdalomkeresztet
Lehajtott fővel hordozom:
Azóta – érzem – hívebben követlek,
Dicső ideál, Jézusom.
Forrás: Néptanítók Lapja
42. évf. 14. sz. 1909. ápr. 8.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése