Jegyezd oh ember, hogy mindegyik napod
alig született, vézna kis halott
és gyászpompával azért jön az este,
hogy a kis halottat csöndben eltemesse.
És betelt temető minden régi év
hiába vágyott vágyaidnak néma rév.
Halomba hullnak a napok és évek…
Naptár: halott jel ifjunak, vénnek.
Évnek kapuja némán befordul,
Együnk a tórnál, igyunk a borbul.
A borban mi pezseg? Szivünknek vére:
hajtsuk fel egybe ujév örömére.
Uj napok sirja ugyis kitárva,
ki tudja hinni egy uj, jobb világba’?
Mullott az egyik év, jőjjön a másik;
hitünk ugyis ványadi, testünk ugyis fázik.
Sirva vigadással hadd legyünk ma vigak,
kifakult reményü, harcból maradt ifjak.
Ugysem dől el mostan, ujév virradóra,
maradtunk-e rosszra, maradtunk-e jóra?
Hajrás szivünk szinte a halálba halkult:
igy köszöntünk ujév, akik
megmaradtunk.
Forrás: Keleti Ujság IV.
évf. 1. szám Cluj, (Kolozsvár), 1921. jan. 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése