Mikor pedig feltámadott volna, először
Mária Magdelénának jelenék meg.
Márk XVI. 9.
Nővéreim, bizonnyal ott jelen meg,
hol jöttet bátor, zengő szív kivánja,
honnan hívó szót és mosolyt izennek
s az ember fia s az ember leánya
s végtelen lét szellemét idézik.
Bizony mondom, hogy szívetek a szikla
és benne fekszik, kit kívül kerestek,
hideg kovában rejtőzik a szikra
és rózsatővé nyilnak a keresztek,
csak hinni kell szikrában, rózsatőben.
Őrizni holtat virraszthat a zsoldos,
félhetnek álmot lankadt vágyú vének,
szabad szivekben dús öröm rikoltoz
s örök tavaszt dicsér a táncos ének,
mit új izmoknak holt lelkek dalolnak:
Akarjátok, Magdolnák s büszke tett lesz,
mi kétezer husvétja kósza hír volt,
zárpattanásra vár az ősi ketrec
s csodát mutatni hív a sziklasírbolt,
csak szóljatok: kelj fel, én várlak, Ember.
Forrás: Keleti Ujság IV.
évf. 60. szám Cluj, (Kolozsvár), 1921. márc. 27. vasárnap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése