Látod ott kint azt a néma fehérséget?
Olyan a te lelked!
Ép’ olyan nagy, tiszta finomságból való,
Mint az a fehér hó.
És látod a holdat? Szelíd fénnyel ragyog
Én meg olyan vagyok…
Hullatja ezüstjét millió sugárral;
Elönti fényárral…
És most nézzél végig az éjjeli tájon…
Milljó ezüst szálon…
Ott ragyog pompában az éj költészete…
Ki van ott?... Én meg Te!...
Forrás: Néptanítók Lapja
42. évf. 3. sz. 1909. jan. 21.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése