Elnézem az életet. Kevés
öröm csorg utána, int pohár
alján néhány csepp ring. Ó sovár
nézés, kiben benne ég s enyész
a ki nem élt lét telje. szem, ne nézz
te, jobbra-balra, hogy a sors dobál,
mert fáj a szívnek és e zord hodály,
a tíz, az is fáj. – Nem vagy te zenész,
ki bánatát nyirettyűjére fejti,
s felejti már, aztán a földre ejti
a hangszert s benne illan mélabú.
Te élsz, te vagy. A kínok néma szú
faragta fádon könnyekkel szakadnak
- - - - - -
s te akkor is látsz bévülről, ha vak vagy.
Forrás: Keleti Ujság IV.
évf. 1. szám Cluj, (Kolozsvár), 1921. jan. 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése