Januári alkony-égen
Csak a piros felhőt nézem.
Nézem addig, amíg bodros,
S azután is
Odanézek, amikor már
Széttépte az éj a fodrot.
Nincs nyugtom, nincs maradásom;
Szép az a nagy, csalfa á lom,
Amelyik halk nótát penget;
E hanghullám
Átgyúr, csal, csábít, kecsegtet.
Csak jönne már az a nagy nap!
- Koldusváros, odahagylak.
Madárfüttyös tavaszeste
Ott talál rám
Bimbót bontó zöld berekbe’.
Forrás: Néptanítók Lapja
42. évf. 5. sz. 1909. febr. 4.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése