I.
Süvölt a hideg őszi szél
S a virágokhoz így beszél:
„Többé ne nyíljatok,
Aludjatok!”
De jön a május, s fölrivall
Ajkán a forradalmi dal:
„Taasz van és meleg,
Ébredjetek!”
II.
Járok az erdők sűrűjében
S csodálatos dolog
Mikor köröttem fölmorajlik:
Az óceánra gondolok.
Bolyongok zúgó tenger partján
És nem tudom, hogyan
Az erdők mély sirámát hallom
Dagálya zuhogásiban…
III.
Jön a tavasz, s friss virággal
Hinti be a völgyeket,
Mindhiába ha szívemben
Hordom a telet!
Nevető ég, hajnal-álom
Visszarémlik untalan
Mindhiába, ha szívemben
Késő este van…
Forrás: Néptanítók Lapja
42. évf. 8. sz. 1909. febr. 25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése