Poros, rögös utakon járok,
Az élet vad korbácsa hajszol:
Sebeimből a vér szivárog.
Fáradt inakkal, támolyogva
Bukom le az útszéli rögre,
Bukom le az útszéli porba.
Tovább, tovább a meredélyen!
Arcom sebéből vér patakzik
S nincs itt patak lemosni vérem.
Tovább, tovább az út porában!
A lázam szomja gyilkol, éget
S nincs itt folyó, mely oltsa lázam.
Tovább, tovább! Fel-felhörögve
Százszor bukom az út porába,
Százszor bukom az úti rögre.
Tovább, tovább, hisz mindhiába,
Ha enyhülést itt nem találok:
Fel hát a véres Golgotára!
S a tört úton új embereknek
Lármás csapatja jő utánam…
- És engem lassan elfelednek…
Forrás: Néptanítók Lapja
42. évf. 12. sz. 1909. márc. 25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése