Lyánka! ha harczimnak gyász cziprus
váltja babérját;
S tőled – vad sorsom – néma siromba
taszít:
El-nefelejts engem! jöjj – óh jöjj
pornyoszojámhoz,
Jöttöd az árva madár dalja lezengi nekem;
S fölkelek én, de nem árny-rémként
sóhajtni az éjfélt:
Nyúgoti szellőként szellemem ujra karol.
Forrás: Jaczint Zsebkönyv 1. év.
Szerkeszté és kiada Kovács Sámuel Eperjesen. Kassán Werfer Károly Nyomtató
Intézetében 1836.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése