Dühödve, - mint a fortyant Óczeán
Boszus hulámi a vétlen hajóra, -
Rohant reám ártatlan andalgóra
Zajával a sors, a vad, a kaján.
Reményem eltünt, s hamvadó romján
Kétség borúla a méj búsolóra,
U juj veszélylyel dörge minden óra;
Már sülyedék, s – létem legszeb korán.
De im! e vég percz elnyelő vészében
Mosolygva szál egy véd-angyal felm,
Felfog, s uj létre int szent édenében.
E véd-angyalt – Milim! benned lelém!
Üdv néked! im szivem, - s e lant dala:
Fogadd! – szent hálám zengem általa.
Forrás: Jaczint Zsebkönyv 1. év.
Szerkeszté és kiada Kovács Sámuel Eperjesen. Kassán Werfer Károly Nyomtató
Intézetében 1836.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése