Álmatlan éjjelek vérharmatit
Hozom keblemben a hon hajnalán.
Gyöngéd szerelmek anda csókjai
Haboznak ajkimon!
Veréjték az, miből előcsirázva
Holt álmom eltüntén fölserkenék.
S hogy égszin arczom lányka mért
csudálod?
Remény volt szoptatóm!
Jég-bérczek közt feselt-ki kebelem, -
Ihletve fenláng- és magasra küzdő
Szép szenvedelmek hévsugáritól, -
Hol hó-virágok pelyhedeznek
Meddő orom felett.
Óh honnak szende hőlgyei!
Bizton simúlok tiszta kebletekre.
Hevesb mennyéből a dicső szemeknek,
Öröm-harmat rezg-ott-le rám;
S a könny-virágnak gyönge illatát
Terjesztni fogja hő részvétetek.
Forrás: Jaczint Zsebkönyv 1. év.
Szerkeszté és kiada Kovács Sámuel Eperjesen. Kassán Werfer Károly Nyomtató
Intézetében 1836.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése