Edouard Manet festm.
Tiszta hold! mely gyönge fénnyel
Rezgesz-át a lég ürén, -
Ím az éjfél zordonába
Véled együtt bolygok én.
Véled együtt; mert ah függtem
Lyánka habzó-szép ölén;
Csókot édest lopva tőle,
Haj! be boldog voltam én!
Édent birtam benne – édent!
Arczain derült napom;
Szép szeméből tündökölt-ki
Két vezér-tűz csillagom.
Tündökölt csak! – ah de már nincs! –
A rideg sir éjjele,
Hosszu álmát át-aludni,
Zord ölébe zárta-le.
Jaj nekem! csak ott lesz enyhem,
Hol te lengsz az ég ürén:
S addig éjem zordonában
Véled együtt bolygok én!
Forrás: Jaczint Zsebkönyv 1. év.
Szerkeszté és kiada Kovács Sámuel Eperjesen. Kassán Werfer Károly Nyomtató
Intézetében 1836.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése