Tiszta lángözönben úszván
Nem boríta förgeteg,
S teljesen tükrözte képed
Fém-leány! a csörgeteg!
A midőn szigetre száltam,
S szőke Nellim ott találtam,
Kéj-dulongva mejjiben,
Tölt körödre néztiben.
Láng nem éledt e kebelnek
Puszta rejtekébe még;
Kin nem áradt báj-koromra,
Csak nekem derült az ég.
Lassu volt szüvem verése,
Nyúgva minden perczenése.
S fölviharzván fellegem,
Ködbe hulla báj-egem!
Tölt valál te rezge vándor!
És egész volt e kebel.
Hah! de a regényes angyal
Félig ott orozta-el:
Attul óta – est leánya!
Van körödnek is hijánya.
S tán míg ujra majd be-telt,
Hant nyugosztja e kebelt!!
Forrás: Jaczint Zsebkönyv 1. év.
Szerkeszté és kiada Kovács Sámuel Eperjesen. Kassán Werfer Károly Nyomtató
Intézetében 1836.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése