Klimt festménye
Lebegj! lebegj hűs esti árnyakon
Lágy nyúgalom! – alkony szelíd leánya! –
Nyiljon meg országod kies magánya!
Vond fátylod át e pisla héjakon.
Öledbe majd regényes álmakon
El-leng fölém szivem csudált bálványa,
Láng-csókjait hervadt ajkamra szánja,
S keblem megindul a kis álnokon.
Én föl-sohajtok – ő karomba dűl, -
Esengve kéri-vissza hű szerelmem’;
Boszúm sugár pillájiban el-űl. –
Ah! jer tehát! igézd-el hő gyötrelmem’;
Nem messze már a puszta sírhalom,
Elnémul ott végkép e síralom.
Forrás: Jaczint Zsebkönyv 1. év.
Szerkeszté és kiada Kovács Sámuel Eperjesen. Kassán Werfer Károly Nyomtató
Intézetében 1836.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése