Pest, novemb. 17. 1847.
My Dear Sámuel!
Ma kaptam leveledet. Sietek válaszolni. Én félesztendő óta ugyszólván nem is voltam itt. Innen hosszu hallgatásom. Holnap lesz két hete, hogy megérkeztem Erdélyből... feleségestűl. Ma tiz hete, hogy megházasodtam. Biz ugy, öcsém. Hosszu volna boldogságomat leirni, s az irás után sem képzelnéd, mig feleségemet személyesen nem ismered. Siess le; méltó, hogy megismerd. Attól tartok, hogy te sohasem házasodol meg, mert nagyon készülsz neki... ex tempore kell ezt tenni, hogy elsüljön. Lásd én sohasem készültem. Denique boldogságos vagyok. Verseim második kiadása most van nyomtatás alatt, ebből okvetlenül küldök egy példányt; az elsőből nem küldhettem, mert ingyen példányaimat elkapkodták tőlem. Leveleidet mindig szivesen veszem és várom erősen. Lakásom: Dohány utca, nro 373. Pingálj dühösen és szeresd veszettül téged szerető
Petőfi Sándor bátyádat vagy öcsédet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése