Ne még! Csak egyszer átölellek,
Szemedbe nézek csendesen
És hagyj el aztán bucsu nélkül,
Egy sóhaj nélkül, nesztelen.
Ameddig csókod itt fog élni
Remegő szomjas ajkamon,
Ameddig érezem varázsod
S szived verését hallgatom.
Bübájos álmot hints előbb rám
És részegítsd meg lelkemet:
Ne tudjam azt a szörnyű perczet
Amikor elveszítelek.
Ne kisérjen a feledésbe
Se bus emlék, se fájdalom,
Mindössze annyi, hogy örökre
Egy édes csókról álmodom.
Forrás: Tolnai Világlapja 4. évf. 21. sz. 1904. máj. 22.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése