2021. okt. 30.

Tóth Andor: Tízéves találkozón

  

Tíz év rohant el lázasan fölöttünk…

És hogy ma itt örömmel összejöttünk,

Baráti szivvel hadd köszöntselek

Mindnyájatokat, kik eljöttetek!

 

Köztünk lebeg a mult, mint kedves álom…

Rózsás, derüs ködében szinte látom

A sok vidám és éretlen kamaszt:

Üdén és zölden, - akár a tavaszt!

S ha visszaszállok ujra a jelenbe:

Már férfivá edzett ábrázatunk

Futó sóhajjal hozza azt eszembe,

Hogy – hej! – tiz évvel vénebbek vagyunk!

 

S hogy most kezetek’ ujra megszoritom:

Nem kérdezem, hogy legtöbbet ki tett?

Ki járt tán imbolyogva és bizton?

S hogy doktor úr s nagyságos úr ki lett?

Ne duljon itt hiuság és irigység!

Lesz tán majd annak is, kinek ma nincs még!

S aztán meg arról végre ki tehet,

Hogy mennyi képességgel született?!

 

Jövünk… s megyünk! – Népek támadnak… s tünnek!

világok létesülnek és – megszünnek…

Igy forr az élet örök változása,

Melynek az ember egy muló paránya:

Ugy élje hát le röpke életét,

Hogy sokban lelje tiszta gyönyörét!

 

Ne hajszoljon tudást, vagyont, nevet…

Hanem legyen mindég – elégedett!

A tudomány – csupán önámitás:

Oly számitás, amely mindig hibás!

A pénz szomjában lélek-test elég:

Mert – tudjuk jól! – a pénz sosem elég!

S ki képzeli, hogy hire megmaradjon:

Bár önmagának gulákat rakasson!

Nem ez – higyjétek el! – egyik sem ez,

Miért születni s élni érdemes!

 

De hát akkor boldogságot mi adjon?

Figyeljetek rám! – Vallomást teszek!

Az élet fénye: egy szerelmes asszony!

S az élet magva: egy-két ép gyerek!

Egy szóval hát a boldogság – gyerekség!

Azért csak rajta! – mind nősüljetek!

De választástok  kellő gonddal essék, -

Nehogy véletlenül – fölsüljetek!...

No, mert a házasság czudar dolog:

Hol – mint a vad vihar, ugy – háborog!

De – hej! – a házasság mesés dolog:

Hol – mint csodás verőfény – mosolyog!

 

Tíz évből ennyi a tapasztalásom:

S ezt most önzetlenül rátok ruházom!

Kinél beválik, majd be fogja látni,

Hogy többet ér, mint életünkbe’ bármi!

 

És most az uj tíz évre – ha kijut –

Kocczintsunk egyest! – Szervusztok fiuk!

 

Forrás: Tolnai Világlapja 4. évf. 28. sz. 1904. júl. 10.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése