István pap plébániát kapott s gazdasszonyt keresett. Útjába akadt Gizella, kit éppen az napon dobott ki a szeretője. István és Gizella rövidesen megértették egymást. Így került Gizella a faluba. Így került Gizella a szent plébániára. Istenes ember volt ez az István. Mikor Gizellával találkozott, így beszélt:
- Minden szobámban Mária-kép van, Gizella. Én nem vagyok a szabados papok közül való. Én téged Máriának foglak nevezni, Gizella.
És István pap Máriának nevezte Gizellát és így hívta őt mindig szerelemre is.
A faluban úgy találták, hogy kuzinnak nagyon is szép Gizella. A púpos harangozó pletykázott először. Bár ő nem is sejtette, hogy Gizella: Gizella.
Aztán terjengett a csiklandozó hír. Beszélték a faluban, hogy István pap az igazi Máriánál is jobban szereti ezt a Máriát. Sok mindent beszéltek a faluban, amint az a faluban szokás. A plébánia udvarában azonban még az orgonafák is szebben nyíltak. Még télen is vidámság lakozott itt. Csak István pap szomorkodott néha, holott fiatal volt.
Adatott ennek az István papnak, hogy kegyes legyen. Arról nem tehetett, hogy férfiúi ereje bő volt. Volt áhítata is és mikor akarta, el tudta feledni, hogy ő bűnös ember.
Gizella-Mária pedig élt-élt a plébánián s vezette orránál fogva Istvánt. A plébánia jövedelme nagy volt. Gizella nagy murikat rendeztetett István pappal. E mulatságokra eljöttek a hatodik faluból is a mulatós urak. A Mária-képek pedig nem potyogtak le fölháborodásukban. Bizonyára azért, mert István pap minden istentelenség után böjtölt és vezekelve imádkozott.
Jött azután az idő, mikor Istvánnak több áhítatosságra volt szüksége. A szeminárium szomjú és buzgó éjszakái kísértették. Eszébe jutott igen sűrűen, minő szent életre jegyezte el ő akkor magát. Szűz és nyugtalan látomásai visszajöttek. Kérdőjelekké alakultak s unos-untalan kérdezgették Istvánt, hogy mit keres itt Gizella-Mária.
István pap sírt is ilyenkor, de válaszolt a látomásoknak. Hangosan beszélt, mintha mennyei bírái előtt állna:
- Én bizony ez asszony üdvösségét akartam megmenteni. Biztosan elkárhozott volna e nő. Én megfogtam a kezét, hogy igaz ösvényre vezessem. Ez a Gizella már nem is Gizella. Kék szemeiben benne van a bűnbánat és a megigazodás. Én mellettem csak az Úr törvényei szerint élhet s pénteken mindig halat eszünk. Közel van a templom s Mária, ki Gizella volt, minden szentmisére eljön. Lelhet, hogy kissé vidám ez az asszony. De a vidámság kedves az Úrnak is. És én is gyönge ember vagyok: Isten együgyű szolgája. És itt falun a legtisztább leányok sem fürödnek.
Ilyenféle módon védekezett István gyakorta.
Gizella-Máriának pedig nagyon megtetszett a falu a maga különös, ős erkölcseivel. Ő egy szegény városi leány volt, kinek blúz és kenyér miatt már akkor szerelemre kellett gondolnia, mikor még a szerelmet nem szerette. Változatos vadházasságokat élt át igen fiatalon. Itt pedig íme, ő az úrnő. A Mária-képeket szelíd lenézéssel törülgettetheti. A templomban büszke szopránja szárnyán az egekig érhet. És úgy érezheti néha, hogy a falu üdvössége az ő fehér vállain is fekszik. Ő és István pap vigyáznak e szegény falu népére.
István pedig, s ezt újra állítjuk: gyönge és szent hajlamú ember volt. Ez az asszonyi túlság, mely őt körülöntötte, megzavarta. Ezért is bukott bele könnyen lármás és boros éjszakákba. Ha tonzúrás feje mámorködben lógott, gyönyörűeket tudott elképzelni s végre is a szent élet se más, mint sikerült elképzelés.
Úgy akarta István pap, hogy Gizella-Máriában szent nőt lásson. lelkének és belső békéjének ez kellett. Valami nagy, szent áltatás. Már csak azért is, mert tombolt Gizellában a vér. Még itt a falu csöndjében is. És ha csinos, úri, de férfiúi vendégek akadtak, bizony még szerelmi jelekkel is játszadozott az a hívságos asszonyi személy.
Éppen az napon, mikor Istvánnak először lehettek sejtései arról, hogy őt az ő asszonya meg tudná csalni, nagy kitüntetésben részesült Gizella-Mária. Derűs, nyári kávés reggelinél lehunyta a szemeit István pap. Megsimogatta jobbjával Gizella-Mária selyemhaját s ezeket mondta:
- Énekelj nekem egy Mária-éneket én Máriám.
Mária énekelt s István úgy érezte, hogy hajlékának falai között maga Mária lakik.
Képeket készíttetett a városban Gizelláról István pap. E képeken Gizella imára kulcsolja a kezeit. Kék szemeit imádkozóan nyitja ki s meríti el szent érzésekben. E képek is fölkerültek a falra a Mária-képek mellé. Szebbek voltak, mint a régi képek. Csak éppen valami vadság, nagy pajkosság honolt a nagy, kék szemekben. És mintha a kezeken meglátszott volna, hogy ölelni jobban tudnak, mint imádkozni.
Mindegy: István pap megbékült. Nem látta Máriában Magdolnát avagy Gizellát. Amaz egy nő megtestesülését látta, kivel a szemináriumban foglalkozni szabad volt.
Gizella-Máriát csak egy ideig mulattatta e nagy tisztesség. Cécók és murik estek ezután is. Tehát Gizella-Mária férfiút keresett.
Ha férfiút akar az asszony, még az amazonok földjén is talál. István papot temetésre hívták egyszer. A hetedik faluba, mely falujának filiája volt. És váratlanul, éjszaka érkezett vissza István. amit látott, azon nem is csodálkozott el túlságosan. Nem kiabált a férfiú után, ki az ablakon kiugrott. Engedte, hogy az szaladjon és tűnjék el az orgonafák között.
István pap bement a lakásba. Minden cókmókját összeszedette Gizella-Máriával. Aztán megfogta a nő kezét s kivezette az éjszakába. A nagy tornácon sóhajtott egyet István s elbocsátotta a Gizella kezét, szólván:
- Áldjon meg téged az Úr, Mária.
Gizella pedig mehetett és ment. Arcképei azonban ott maradtak a falakon és csak pár napig voltak elfordítva.
Istenfélelem és szentség maradtak István pappal a plébánián. Istenfélelemben és szentségben indult az öregség felé István. Becsülte őt a nép. Okulásul beszélt ifjú papoknak róla a püspök. István pedig lelkét megosztotta a két Mária között. A képek előtt imádkozott naponként. Néha összeolvadt a két Mária alakja. A szűzé és a vadé. De néha szenvedett István pap. A pokol lángja kísértette. Mert, hajh, sokszor úgy érezte, hogy Gizella-Máriát jobban szerette a másiknál.
De hol járt már akkor Gizella? Hol járt már akkor vad Mária?
Forrás: Tolnai Világlapja 9. évf. 52. sz. 1909. dec. 26.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése