Mindenik rózsának sorsa – elhervadni
Örökké viruló arczod sem lehet;
De az én szivemben igy marad bevésve
Kis mosolygó ajkad, két nagy éj szemed.
Évek sora tüntén, éltünk alkonyán is,
Ébenhajad ha ezüst dér lepi el,
S egymásra borulva visszaálmodozzuk
Az elmult világot tündérkertivel, -
Az én ajakamról egy sóhaj se lebben
A multért, amely örökre elveszett;
Hiszen örökifjan őrizem szivemben
Kis mosolygó ajkad, két nagy éj szemed.
Forrás: Tolnai Világlapja 4. évf. 23. sz. 1904. jún. 5.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése