I.
A
nyári tanfolyam hallgatói közt sok a magyar. Egyetemisták. A zsúfolt teremben
irtózatos a hőség.
Nobile
befejezte az előadást. Tolongnak a vacsorára.
Két
magyar diák kifelé menet:
-
No, mit szólsz hozzá, ugye mondtam, hogy ilyen lesz?
-
Elég érdekes volt, ami igaz, az igaz, izgalmasan beszélt. A Norge derekas
munkát végzett és végeredményben ez a fontos. A személyek mellékesek. A sarki
út a lényeg.
-
Tagadom. Az egész útról úgy beszélt, mintha egyes egyedül az ő érdeme volna.
Amundsen? No, hallod, hát lehet egy újoncnak így beszélni az öreg sarkimedvéről?
Én, Nobile, én, én, én, és hát, igen, ott izélt Amundsen is, ő is ott volt
velem, legközelebb már nem is viszem magammal.
-
Nem mondta ilyen élesen.
-
De így gondolta, lefogadom. Rettenetes elbizakodott ember, még meg fogja
egyszer járni.
II.
A
„Cittá di Milano” fedélzetén.
Egy
évvel később.
Nobile
ágyban fekszik, rettenetesen megviselt, ideges,kimerült. Kutató, komor
pillantások nézik. Hánykolódik. Tegnap hozta el Lundborgh a Vörös Sátorból.
Elsőnek.
-
Borogatást, ezredes?
-
Nem,nem kell, beszéljetek, mi hír?
-
Lundborgh ma reggel felszállt, nemsokára oda kell érnie. Estére visszatér. Ha
nem jön semmi közbe, pár nap és itt lesznek.
A
beteg megborzad,hörög.
Erre
nem gondolt.
-
Hogy? Ha nem jön közbe valami?
-
No, ja, persze, reméljük.
A
biztonságba mentett emberállat idegroncsain olyan félelem csapát, ami nagyobb,
mint a jégsziget borzadálya és kínosabb, mint a fagyhalál. Minden a rádiótól
függ.
-
Biaggi…
-
Parancs?
-
Mit üzen, semmit, gyorsan, gyorsan, mit üzen.
-
Már látják a gépet, pár perc és leszáll.
Borzasztó
percek. Lassan csordulnak el, mint a halálverejték.
-
Újabb hírt.
-
Nincsen, ezredes. Úgy látszik, segítenek a leszállásnál.
-
Mit gondolsz, kit fog most hozni?
-
Elválik.
Kinn
lárma.
-
Mi az, mi az?
A
beteg felkönyökölt és előre mered. Az ajtó lassan nyílik. Kinn zűrzavaros
hangok. Két torzult szempár mered a betegre. A száj néma.
-
Beszélj, beszélj!
-
Rossz hír, ezredes. Lundborgh gépe a leszállásnál összetört.
-
Összetört?
-
Össze, ő is fogoly maradt, a mentés megakadt.
A
beteg visszahull. az eltűnt Amundsenre gondol.
-
Akkor elvesztem.
III.
A
vizsgálóbizottság tegnap terjesztette föl az aktákat a Ducehoz, aki végső fokon
dönt az expedíció-ügyben. A vélemény lesújtó.
Az
adta be neki a döfést, amin elmenekült: a gép. Lundborgh gépe.
(Róma,
március eleje)
Forrás: Képes hét 2. évf. 13. sz. (1929.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése