Győry Dezső (1900-1974): Nobile

I.

Két évvel ezelőtt. Perzselő nyár. Perugia.

A nyári tanfolyam hallgatói közt sok a magyar. Egyetemisták. A zsúfolt teremben irtózatos a hőség.

Nobile befejezte az előadást. Tolongnak a vacsorára.

Két magyar diák kifelé menet:

- No, mit szólsz hozzá, ugye mondtam, hogy ilyen lesz?

- Elég érdekes volt, ami igaz, az igaz, izgalmasan beszélt. A Norge derekas munkát végzett és végeredményben ez a fontos. A személyek mellékesek. A sarki út a lényeg.

- Tagadom. Az egész útról úgy beszélt, mintha egyes egyedül az ő érdeme volna. Amundsen? No, hallod, hát lehet egy újoncnak így beszélni az öreg sarkimedvéről? Én, Nobile, én, én, én, és hát, igen, ott izélt Amundsen is, ő is ott volt velem, legközelebb már nem is viszem magammal.

- Nem mondta ilyen élesen.

- De így gondolta, lefogadom. Rettenetes elbizakodott ember, még meg fogja egyszer járni.

II.

A „Cittá di Milano” fedélzetén.

Egy évvel később.

Nobile ágyban fekszik, rettenetesen megviselt, ideges,kimerült. Kutató, komor pillantások nézik. Hánykolódik. Tegnap hozta el Lundborgh a Vörös Sátorból. Elsőnek.

- Borogatást, ezredes?

- Nem,nem kell, beszéljetek, mi hír?

- Lundborgh ma reggel felszállt, nemsokára oda kell érnie. Estére visszatér. Ha nem jön semmi közbe, pár nap és itt lesznek.

A beteg megborzad,hörög.

Erre nem gondolt.

- Hogy? Ha nem jön közbe valami?

- No, ja, persze, reméljük.

A biztonságba mentett emberállat idegroncsain olyan félelem csapát, ami nagyobb, mint a jégsziget borzadálya és kínosabb, mint a fagyhalál. Minden a rádiótól függ.

- Biaggi…

- Parancs?

- Mit üzen, semmit, gyorsan, gyorsan, mit üzen.

- Már látják a gépet, pár perc és leszáll.

Borzasztó percek. Lassan csordulnak el, mint a halálverejték.

- Újabb hírt.

- Nincsen, ezredes. Úgy látszik, segítenek a leszállásnál.

- Mit gondolsz, kit fog most hozni?

- Elválik.

Kinn lárma.

- Mi az, mi az?

A beteg felkönyökölt és előre mered. Az ajtó lassan nyílik. Kinn zűrzavaros hangok. Két torzult szempár mered a betegre. A száj néma.

- Beszélj, beszélj!

- Rossz hír, ezredes. Lundborgh gépe a leszállásnál összetört.

- Összetört?

- Össze, ő is fogoly maradt, a mentés megakadt.

A beteg visszahull. az eltűnt Amundsenre gondol.

- Akkor elvesztem.

III.

A vizsgálóbizottság tegnap terjesztette föl az aktákat a Ducehoz, aki végső fokon dönt az expedíció-ügyben. A vélemény lesújtó.

Az adta be neki a döfést, amin elmenekült: a gép. Lundborgh gépe.

(Róma, március eleje)

Forrás: Képes hét 2. évf. 13. sz. (1929.)