Nagy lehet a búbánata
Oda fenn az égnek,
Régen nem volt annyi könnye
Borongó szemének.
Egyre pereg, egyre csordúl,
Mind egyre csak hulldogál...
Talán engem siratgat úgy,
Talán többet el sem áll!
Sirass, sirass, felleges ég!
Veled sírok én is.
Küszöbön már éltem ősze,
Beköszön a tél is.
Hej, ha vissza tudnám sírni
A sugaras szép nyarat!
Hej, ha vissza tudnám hívni
A sok dalos madarat!
Forrás: Pósa Lajosné: Tövises utakon. Költemények. Budapest,
1911. Singer és Wolfner Könyvkereskedése
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése