Úgy örülünk egy-egy dalnak,
Ha a szívben termett!
Megérezzük illatában
A virágos kertet.
Ha bús a dal: leveleknek
Sóhajtását halljuk,
Hervadását, lehullását
Úgy el-elsiratjuk!
Ha pedig a boldogságnak
Édes-víg danája:
Tudja, Isten, egyik szemünk
Akkor is sír rája.
Forrás: Pósa Lajosné: Tövises utakon. Költemények. Budapest,
1911. Singer és Wolfner Könyvkereskedése
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése