Falu Tamás: Találkozó

Pajtás, a hajad ősz már

A hátad görnyeteg.

Arcodra rémet rajzolt

Az életszörnyeteg.

Fogadat elkoptatta

A fogcsikorgatás,

Pálcádból ásónyél lett,

Mely mind mélyebbre ás.

Pajtás, mit nézel úgy rám,

Hogy a szívem megremeg?

Talán a hajam ősz  már,

Vagy hátam görnyeteg?

Talán eszedbe jutott

A messze, árva pad?

Könnyeid kit siratnak,

Engemet, vagy magad?

Pajtás, ne nézzük egymást,

Nézzünk visszafelé:

Egy kertben rózsa nyílik

És döngicsél a méh.

Virágzó fa egy parton,

S mi ott hagytuk a fát…

- Kinyújtott kar a bánat –

Gyere, öleljük át!

Forrás: Képes hét 1. évf. 1. sz. (1928. október 7.)