Én véreim, gyermekeim!
Egy még az én kivánságom:
Varrjatok egy puha vánkost,
Ha szememet majd lezárom.
Hozzám irott leveletek'
Hadd vigyem el a síromba:
Tegyétek a fejem alá,
A halotti vánkosomba.
Hadd halljam a föld alatt is
Dobogását sziveteknek,
Hadd érezzem még a haló
Poromban is, hogy szerettek.
- Ne kivánja, édes anyánk!
Nyugodt álma soh'se lenne:
Szomorú az a sok levél,
Ezer bánat zokog benne.
Hisz éltében úgy se tett mást,
Csak sorsunkat siratgatta...
Rózsát teszünk feje alá,
Az ringassa, az altassa!
Forrás: Pósa Lajosné: Tövises utakon. Költemények. Budapest,
1911. Singer és Wolfner Könyvkereskedése
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése