Unalom porlott a szörnyű
cinteremben,
Egy rostély alól
zöldesen kandikált egy arc
Megindult a kőtornácon
és penészbe botlott a szeme
Egy roppant sasorr mének
friss szagára éhezett
S az éjszaka csak vitte
a gazdátlan udvaron
Patkók hetyke árnyékát
leste a homokban,
De egy szemtelen kakas
álmatlan torkán
Új dallamok szóltak s a
szerpentin porszürkés
Szalagján egy vörös is
ott már mozgott:
Hajnali fuvallat
benzinszagot küldött:
Gőgös fordulókban
sziszegett egy anakronisztikus autó
A cinteremben most vak
szeszély ablakot nyitott
A páncélzat megzördült,
egy véletlen bocsánatot is kért
S a hajnal már bátran és
szabadon
Rikoltott egy mezei
madár ébredező csőrén.
Képes hét 3. évf. 6. sz.
(1930. február 9.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése