egy
ember ül szerényen kisszobában, mikor ezt írom – egy ember, ül és tűnődik, az
ablakhoz lép, kitekint.
És ezt gondolja magában, miközben szája keserűen
legörbül:
„Új világ!
Fejlődés!
Civilizáció!
Csupa ostoba agyrém, amivel megszédítettek
bennünket.
Technikai vívmányok!
Ki az ördög kérte őket? Ha meggondolom – ugyan
ki lett boldogabb tőlük?
Az élet célja nem a gyorsaság.
Az élet célja boldogság.
De mennyivel, mivel járultak hozzá az emberi
boldogsághoz ezek az ördöngös csodák?
A boldog görögöknek nem volt se gőzgépük, se
röntgen masinájuk, se repülő léghajójuk, mégis elérték és nyíltan hirdették,
hogy birtokában vannak az élet legtökéletesebb egyetlen kincsének – annak a
tiszta örömnek,amit béke és megelégedés jelent: ennek az egyszerű érzésnek, amit
a mi boldogtalan századunk hiába hajszol: se repülőgépen, se rakétahajón, se
űrhajón, ami a csillagokba visz, nem éri utol – nem éri utol, pedig ott bujkál
a közelében, kinyújtott kezével elérhetné, mint gyermek a pillangót, ha tudna
gyermek lenni újra, tiszta, egyszerű, igénytelen!
Repülőgép!
Csak arra jó, hogy legyen miről lepotyogni –
legyen kinek a fejére potyogni!
Rádió!
Nevetséges! Kinek kellett ez a rádió?
Most talán jobb – ha mindenki, egyszerre,
hangosan, haladék nélkül tudja meg ezen a keserű levében keringő glóbuson, hogy
mekkora a nyomor és boldogtalanság, amit kapzsi hatalomvágy idézett elő?
Ördög fifikája mindez – ördögmotolla, nem lesz
ebből semmi jó.
Vigye el az ördög Marconit!
Vissza, vissza a természethez – pokolba ezekkel
az átkozott „technikai vívmányok”-kal, amik csak arra valók, hogy bajt
csináljanak – amik igenis, kimondom, nemcsak hogy fel nem szabadították az
embert de inkább nyomorult rabot csináltak belőle!
Így beszél ez az ember.
És ez az ember nem egy bigott pesszimista, ellensége
tudománynak és fejlődésnek.
És ez az ember nem Mahatma Ghandi, a szelíd
apostol, aki az egyszerűséget hirdeti.
Ez az ember egyszerűen Fischer Lajos, akit a
rádió segítségével kutattak ki és füleltek le a Rio de Janeiróba pályázó
luxushajó fedélzetén.
Forrás: Képes hét 2. évf. 52. sz. (1929. december 29.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése