Látod-e már azt a falut,
Fehér házat, rácsos kaput,
Ahova majd megpihenni térünk?
Sok barázdát szánt az eke,
Sok verejték hull még bele,
Tudom én azt, amig odaérünk!
Látod-e már vadvirágát,
Virágszegte pántlikáját
Annak a kis, keskeny gyalogútnak,
Mely oda visz, ott végződik,
Hol pillangó kergetőzik
Folyókáján a kerekes kútnak?
Látod-e már?... Én nem látom!
Hej, pedig csak oda vágyom!
Oh, ha későn válik majd valóra!
Tépett lesz már akkor lelkünk,
Nem lesz többé dalos kedvünk,
Mindhiába mosolyog a rózsa!
Forrás: Pósa Lajosné: Tövises utakon. Költemények. Budapest,
1911. Singer és Wolfner Könyvkereskedése
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése