Mint a pásztor a sípjával
Nyáját összetartja,
Családunkat úgy tartotta össze,
Édes anyánk ölelő két karja.
De mióta kikisértük
A temetőkertbe,
Akár a nyáj pásztor nélkűl,
Valahányan úgy széledtünk szerte.
Forrás: Pósa Lajosné: Tövises utakon. Költemények. Budapest,
1911. Singer és Wolfner Könyvkereskedése
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése