De jó neked, öreg akác!
Átalszod az egész telet.
Könnyfacsaró sok bajával
Nem látod a zord életet.
Zúzmarával, hóval födve
A derekad, fejed, karod,
De álmodó szived alatt
Már a tavaszt ringatgatod.
Addig-addig ringatgatod,
Mig dalos lesz erdő, pagony,
Mig fürtösen, virágosan
Bólogatsz be az ablakon.
Lenne bár az én szivemnek
Ily tavaszi álmodása:
Akkor is csak őszi rózsát
Hullatna a virúlásba!
Forrás: Pósa Lajosné: Tövises utakon. Költemények. Budapest,
1911. Singer és Wolfner Könyvkereskedése
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése