Édes szived dobogását
Most is ép úgy hallgatom,
Rád fonódik szerelemmel
Most is mind a két karom.
Mégis mintha ez a tavasz
Már nem volna oly dalos...
Virága is kevesebb már,
Az sem olyan harmatos!
Hej, jöhet még oly tavasz is,
Hogy egy szál se mosolyog...
Úgy elfog a szomorúság,
Mikor arra gondolok!
Mit tűzök majd a szivedre
Virágtalan tavaszon?
Dalbokrétát kötök addig
S eléd szórom, csillagom!
Forrás: Pósa Lajosné: Tövises utakon. Költemények. Budapest, 1911. Singer és Wolfner Könyvkereskedése
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése