Illan a nap, mint az álom,
Fut az idő sebesen,
Barázdát hagy maga után...
Megöregszünk, édesem!
Egy-egy bokrot a szivemből
Minden óra kiszakaszt,
Fölcseréli sárga ősszel
A virúló szép tavaszt.
Érzem, érzem az időnek
Virágtépő zord kezét,
Látom is már ereszkedni
Havat hintő fellegét.
Úgy megcsap a sír fuvalma
Lemenő nap alkonyán,
Olyan búsan, panaszosan
Énekel a csalogány.
Hej, mikor még nem éreztük,
Hogy az idő hogy rohan!
Mért nem álltuk el az útját
Ölelkezve, boldogan!
Forrás: Pósa Lajosné: Tövises utakon. Költemények. Budapest,
1911. Singer és Wolfner Könyvkereskedése
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése