Az Úr Isten hat napig fabrikált a Földön
hogyha kedves képmása a semmiből följön,
legyen neki aranya,fája, szene, sója,
gyapja, szőre, sok bőre, mely a testét ója,
legyen húsa, kenyere!
Az Úr Isten hat napig fabrikált a Földön.
Akinek nincs kenyere, nincsen embersége,
bamba szemmel bámul a parkra, rétre, égre,
viperáé a foga, farkasé a gyomra,
vadmacskáé a szíve, vért ereszt éhomra,
villog vadkanagyara,
Akinek nincs kenyere, nincsen embersége.
Akinek van kenyere, jó meleg tenyere,
vendégeket marasztal, vagy invitál: gyere be!
Festményt, szobrot megcsodál, költőt olvas kéjjel,
hazájára lelkesen gondol nappal, éjjel,
szeretet a fegyvere.
Akinek van kenyere, jó meleg tenyere.
A kenyérnél kezdődik, születik az Ember,
mikor úrként felléphet az anyaggal szemben.
De a kenyér nem minden! Az Isten képmása,
ha mindennel jóllakott, fájdalommal ássa
szörnyű titkok kútjait!
A kenyérnél kezdődik, születik az Ember.
De a kenyér nem minden! Szárnyasítják vágyak,
csermelyének Tengerhez ás nagy folyamágyat.
Töpreng a bölcsek kövn: a nagy boldogságon,
hogy megleli vagy ezen, vagy a másvilágon
ultra-ember lenni vágy
mert a kenyér nem minden, szárnyasítják vágyak.
Ultra-ember lenni vágy! Minden élet-dombról
a szenvedés fekete vízesése tombol,
szenvedéshez célt keres, mintsem belehalna,
célt alája! turbinát! s aranymosó malma
mossa híres kincseit,
a szenvedés hajtja, mely zug az élet-dombról!
- Adjatok hát, adjatok, mit az Isten adott,
mindenkinek búzát, bort, békesség-abrakot!
Nagy az Isten, nagy az ő terüljasztalkája,
mindenkié ez a föld, rakott Isten rája
mindenkinek örömet,
adjatok hát, adjatok, mit az Isten adott!
Forrás: Képes hét 2. évf. 52. sz. (1929. december 29.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése