Valami nagy panasz
Sír a levegőben,
Egyre szomorúbban,
Egyre kesergőbben.
Hivságra neveli
Az anya a lányát:
Rárakja a divat
Minden cifraságát.
Elfelejt lelkének
Szárnyakat nevelni...
Hej, pedig anélkűl
De bogár, de semmi!
Nem tudja, nem látja
Igaz anyaképen:
Vajjon egy-egy csillag
Ragyog-e szivében?
Követi-e jót,
Az igazat, szépet?
Temploma lesz-e majd
A családi élet?
Hogy tudná, hogy látná:
Ő is elfeledte...
Az a fehér kócsag
Elsuhant felette.
Nem kell már a tűzhely
Nyájas, tiszta képe,
Csak a nagyvilágnak
Lidérces ösvénye.
Nincs már az otthonnak
A régi varázsa,
Hogy a lány a lelkét
Benne megtalálja.
Hej, pedig úgy vágyik
Dolgos két kezére!
De kihal, de kivész
Őseink erénye!
Hogy is rakna fészket
E kor ifjúsága:
Nő kell az otthonnak,
Nem cicomás páva!
Romokban is hever
Sok családi oltár...
Állj meg, édes anya,
Állj meg e romoknál!
Forrás: Pósa Lajosné: Tövises utakon. Költemények. Budapest,
1911. Singer és Wolfner Könyvkereskedése
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése