Tűnő idők suhanó felhői,
De sebes a szárnyatok!
Gondolatom nem tud utólérni:
Olyan gyorsan szállotok!
A mig lelkem elfáradva
Meg-megpihen egy-egy őszi rózsán:
Ti már akkor átzúgtatok régen
Minden virág koporsóján.
Tűnő idők suhanó felhői,
Mért szálltok oly sebesen?
Hisz szerelmem őszi verőfénye
Mosolyog még egemen!
Homlokomon csókja reszket,
Ajkamon is csendül még a nóta...
Ti már, tudom, szemfödelet szőttök
Örökálmú koporsómra!
Forrás: Pósa Lajosné: Tövises utakon. Költemények. Budapest,
1911. Singer és Wolfner Könyvkereskedése
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése