Úgy szomjazom néha-néha
Egy édes-bús dalra!
Meg is csap a berek csendje,
A csalit fuvalma.
Vadvirágos tarka rétnek
Illatát is érzem:
Rét fuvalmán, berek csendjén
Nem fakad föl egy dalocska mégsem.
Bejárom az ezüst nyárfást,
Vadon erdő mélyét:
Hátha ott meghallhatom a
Szivem csendülését!
A csobogó futó csermelyt
Azt is megállítom...
Szivemből a dalos madár
Még se száll ki, mindhiába hívom.
Forrás: Pósa Lajosné: Tövises utakon. Költemények. Budapest,
1911. Singer és Wolfner Könyvkereskedése
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése