Kéky könyve az írói arcképek műfajához tartozik, melynek, hogy úgy mondjam, bővített formáját a szerző mai tanulmányirodalmunkban leggazdagabban képviseli. Tompa, Baksay, Gárdonyi, Móricz Zsigmond, Dalmady s mások arcképei az ő tollának jeles termékei. Ezekben azt tűzi ki feladatául, hogy az életadatokból leszűrve a leglényegesebb eredményeket, az író munkáiról válassza ki egyéniségének és költői arculatának legjellemzőbb vonásait. A jellemzés, melynek elméletét is fejtegeti, a végcél effajta munkáiban. Ez Petőfiről írt könyvének is foglalata. A költő egyéniségét kapjuk itt, ahogy költészetében tükröződik, s költészetének jellemzését, amint egyéniségéből sarjad. Kéky fejtegetéseiben melegen érezzük a költő műveinek újraélését, mely legjobb eszköz arra, hogy az olvasót ne csak belevezesse a művek megértésébe, hanem a költészet végcéljába, a teljes esztétikai élvezésbe is. Jellemző Kéky eljárására, hogy az elbeszélésbe, fejtegetésbe beleszövi a költőnek saját szavait költeményeiből, naplóiból, úgy, hogy mint leghitelesebbet magát a költőt halljuk, amint önmagát jellemzi; nagyon jól tudja, hogy a művész, ha tudatos, leghivatottabb magyarázója önmagának, s ez kevés költőre áll inkább, mint Petőfire. A költői értékeken kívül a szerző erősen kiemeli Petőfi nemzeti, erkölcsi értékeit is, melyek amazokat még csak súlyosabbakká teszik; ez a könyvet főként az ifjúság számára teszi igen becsessé, mert eszményeket nevel és erősít benne; Petőfit mint igazi eszményt állítja oda, de anélkül,hogy amint rendesen történik, szertelenségekben csapongva, valószerűségét csonkítaná. A fejtegetések első részében, a biztos adatokon épülő életrajz biztos alapot ád a rája épülő jellemzésnek. Mint Kékynek minden művét, ezt a Petőfi-könyvét is lelkiismeretes alaposság, kiforrott ítélet, a divatok fölött álló biztos ízlés jellemzi, melyhez vonzó, a tárgy szeretetét mutató meleg és élvezetes előadás járul. E tulajdonságaival könyve kiemelkedik az ünnepi esztendő alkalmi termékeinek tömegéből s Petőfi-irodalmunk maradandó értékű művei közé tartozik.
Tolnai Vilmos
Forrás: Századok. Magyar történelmi társulat közlönye. LVII. évf. 1-6. sz. Budapest, 1923.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése